A Tejútrendszer spirálkorongja a távoli múltban akár 90 fokos fordulatot is végrehajthatott, ami alapjaiban változtathatta meg galaxisunk szerkezetét és a benne utazó égitestek pályáját. A spirálgalaxisok – így a mi otthonunk is – két fő látható komponensből épülnek fel: egy csillagokban, gázban és a központi fekete lyukban gazdag korongból, valamint egy diffúz, idősebb csillagokból álló halóból, amely beburkolja ezt a korongot. A Tejútrendszer csillaghalója azonban mindig is kilógott a sorból, ugyanis az Európai Űrügynökség Gaia missziójának mérései szerint a halo csillagai feltűnően lassan forognak a spirálkorong anyagához képest.

A Durhami Egyetem kutatója, Kirill Batrakov által vezetett szimulációk most végre fényt…

Főkép forrása: ESA (artist's impression and composition); Koppelman, Villalobos and Helmi (simulation); NASA/ESA/Hubble (galaxy image)