A világűrbeli terjeszkedés egyik legnagyobb akadálya, hogy a szükséges nyersanyagokat jelenleg a Földről kellene magunkkal vinnünk, ami csillagászati költségekkel járna. Az in-situ erőforrás-hasznosítás (ISRU) éppen ezt a problémát hivatott megoldani: a helyszínen található ásványok, jég és gázok kitermelésével és feldolgozásával tenné lehetővé a hosszú távú emberi jelenlétet. Ahhoz azonban, hogy ezeket a nyersanyagokat hasznosíthassuk, először pontosan fel kell térképeznünk, hol és milyen formában lelhetők fel a Naprendszer különböző pontjain.

A hagyományos megközelítés szerint külön-külön szondákat kellene küldeni minden egyes kisbolygóhoz, holdhoz vagy potenciális lelőhelyhez, hogy azok közvetlen mintavétellel vagy közeli spektroszkópiával meghatározzák az anyagösszetételt. Ez a módszer azonban rendkívül költséges…

Főkép forrása: – Pablo Sobron