Fekete lyukak a világegyetem egyik leglenyűgözőbb és legrejtélyesebb objektumai közé tartoznak. Mivel maguk a lyukak nem bocsátanak ki fényt, közvetlenül nem láthatók, hanem a környezetükben zajló folyamatokon keresztül észlelhetők. Amikor anyag kerül az örvénybe, a környezetben keletkező fény és kiáramlások megmutatják a folyamatokat, amelyek a modern kozmikus kutatás egyik legizgalmasabb hullámát jelentik.

Egy nemzetközi kutatócsapat, élén a Warwicki Egyetem szakértőivel, most közelebb kerülhet ahhoz, hogy megértsük hogyan bánnak a tárgyakkal ezek az objektumok. A tanulmány a Swift J1727.8−1613 nevű kettős rendszerre összpontosít, amelyben a nagy fekete lyuk a társától származó anyagot fogyasztja, majd ennek egy része visszakerül a környezetébe, kiáramlások…

Főkép forrása: : John A. Paice & Noel Castro Segura et al, ‘SwiftJ1727 – Final – No Overlay – DonorJetClouds’, (2026))