2026. szeptember 20-án az Antarktisz feletti ózonlyuk a 10,6 millió négyzetmérföldes (27,4 millió négyzetkilométeres) csúcsértéket érte el, ami ebben az időszakban a második legnagyobb méret volt. Ez a kiemelkedő méret annak ellenére történt, hogy a védőréteg gyógyulását ígérő jelek egyelőre a remények irányába mutatnak. A gyorsan mozgó légköri rendszerek között azonban a változékonyság megmutathatja magát, és sok mindent felvet a folytatásról. A jelenség a Föld napvédő pajzsának egy speciális szezonális jellegű viselkedéséhez kapcsolódik, amelyet a déli féltekén járó tél és tavasz hoz magával. A méretek és a dinamikák változékonysága miatt a tudósok óvatosak maradnak a hosszú távú következtetésekkel.

Az ózthely…

Főkép forrása: Copernicus Atmosphere Monitoring Service