A Nap korona melegedésének rejtélye ismét az érdeklődés középpontjába állította a napfizikusokat. Egy nemzetközi kutatócsapat új eredménye szerint a felsőbb rétegeket formáló spiculek szerepéről más megvilágításban kell beszélni, mint eddig.

A spiculek olyan tüskés plazmatornyokként képződnek, amelyek tíz-tizenhét kilométer per másodperc sebességgel lőnek fel a nap légkörébe, majd néhány perc alatt visszaömlenek a felszínhez. A Nap peremén becslések szerint tízezernél is több ilyen jelenség sütkérezik, és a bolygó teljes felületén akár millió példány jelen lehet egyszerre.

A tanulmány azonban felveti, hogy a képet újra kell értelmezni. A spiculek helyett háromdimenziós, összetett függönyök alakítják a jelenséget. Ezek nem egyszerű, különálló henger-sorok,…

Főkép forrása: – Hinode JAXA/NASA