1985-ben az Innovative Design Fund egy hirdetést tett közzé a Scientific American hasábjain, amelyben akár 10 000 dollárt ajánlottak fel zseniális prototípusokra ruházat, lakberendezés és textíliák terén. William Freeman, aki akkoriban a Polaroidnál dolgozott villamosmérnökként, ma pedig az MIT professzora, meglátta a lehetőséget és egy forradalmi ötlettel állt elő: egy háromoldalú cipzárral. Ez a szerkezet nem nadrágok rögzítésére szolgált volna, hanem olyan kapcsolóként működött volna, amely zökkenőmentesen vált át székek, sátrak és táskák puha és merev állapota között, így azokat könnyebbé téve a csomagolás és összeszerelés során.

Freeman terve nagyon hasonlított egy hagyományos cipzárra, azzal a különbséggel, hogy háromszög alakú…

Főkép forrása: Photo: Tim Malieckal/MIT CSAIL