Az antarktiszi ózonlyuk felfedezése 1985-ben sokkolta a világot: a tudósok a Föld védőrétegének, a sztratoszférikus ózonnak drámai elvékonyodását észlelték. A jelenség hátterében a klórozott szénhidrogének, az úgynevezett CFC-k álltak, amelyeket akkoriban széles körben használtak hűtőközegként, hajtógázként, habosítóanyagként és oldószerként. A nemzetközi összefogásnak köszönhetően, amely a CFC-k fokozatos kivezetését célozta, az ózonréteg ma már lassan helyreáll, különösen az Antarktisz felett.
Az ózonlyuk felfedezése részben az akkor elérhető mérőeszközöknek volt köszönhető. Azóta ezek az eszközök, valamint a műholdak és más megfigyelési technológiák hatalmas fejlődésen mentek keresztül, lehetővé téve a tudósok számára, hogy pontosan nyomon kövessék az ózonréteg regenerálódását.
De mi lett volna,…
Főkép forrása: Image: Jose-Luis Olivares, MIT
Ez is érdekelhet
Mi szakíthat ketté egy fekete lyukat?
Törött orral és sérült karral temették el a római kori skóciai férfit, most rekonstruálták az arcát
Egy ősi meteorit őrzi a Mars meleg és vízben gazdag múltjának nyomait
Googlebooks kisokos – minden, amit tudnod érdemes róla
A Meta csendben elindította AI-divatappját, amelyben virtuálisan próbálhatsz ruhákat fel
A NASA támogatásával tárták fel az egyik valaha talált legősibb marsi meteorit történetét
A szerkesztő ajánlata
Megérkezett a Netflix Agatha Christie-adaptációjának hivatalos premier dátuma és első előzetese
Halott bolygók keringenek egy kihunyt csillag körül
A Borderlands 4 szeptemberben érkezik és nagy újdonságokat hoz!
Sikerült megfigyelni a Nap neutrínóit, de a sötét anyag rejtélye még mindig megmaradt
Elmarad a Forma-1-es Emilia Romagna Nagydíj a súlyos áradások miatt
A Wellhouse négyfős elektromos lakóautóvá varázsolta a Kia PV5-öt