VLEO pályák választása mindig kompromisszumokat hoz magával. A 100–450 kilométer közötti zóna számos előnnyel kecsegtet: a távérzékelő kamerák élesebbek lehetnek, a kommunikáció és a radar kevesebb energiát igényel, és a légellenállás idővel kiírtja a használaton kívüli műholdakat. Ennek ellenére ott az ár is, hiszen a levegő ellenállása miatt a műholdnak szinte folyamatos hajtást kell biztosítania, ami üzemanyagigényhez és költséges gázok, például xenon felhasználásához vezet. Így Francesco Romano, a Stuttgarti Egyetem PhD-hallgatója dolgozatában egy olyan megoldást keresett, amely a légkört használja üzemanyagként, hogy a műholdak hosszú ideig fent maradhassanak a VLEO-ban.

Az ötlet az Atmosphere-Breathing Electric Propulsion, vagyis az ABEP kategóriába…

Főkép forrása: – F. Romano