Amikor becsukjuk a szemünket, és eszünkbe jut egy zenedarab, amely megérint minket, nem csupán egy kellemes dallamra gondolunk. Hanem arra a belső átrendeződésre, amelyet a zene kivált belőlünk: a cselló mély rezonanciájára, amely lelassítja a pulzusunkat, vagy a vonósok hullámzására, amely kitágítja a mellkasunkat. Ez a tapasztalat nem csupán művészi élmény, hanem ablak arra, ahogyan az idegrendszerünk másodpercről másodpercre működik.

Ritkán gondolunk magunkra úgy, mint egy élő előadásra. Pedig a test kevésbé hasonlít egy háttérben zümmögő gépre, és sokkal inkább egy összetett együttesre, ahol a jelek folyamatosan mozognak, reagálnak és újrakalibrálódnak. A szívverés, a légzés, az izomfeszültség, a mozgás és…

Főkép forrása: Bena Kallick